szentelésit., az Isten és az Anyaszent egyház parantsolatyát., és még a magok üdveségit is, jobban szeretik nyomorultul el veszteni az Isten szolgálattyára valo idöt a hejában valoságban, hogy sem azt azö tiszteletire, és a lelkek meg szentelésire forditani, szent Agoston, erre a siralomra mélto rendeletlenségre mondgya, hogy azok a kik eszerént töltik a vasárnapnak szent idejét,az ördög szolgálattyában foglalatoskodnak, holot arra kellene magokot adni. hogy az Isten elött tellyes szivekböl imádkoznának. és suhajtoznának.

Mások meg valamely alattomban valo kevélységböl vetik meg ezt a köteleséget. tartván azt hogy szabadok azokon a szent napokon. olyan templomban menni. a hová nékik tettzik, ez a szabadság el mondhatni hogy szabadoság. és az Anyaszent egyház parantsolattya ellen valo rugodozás; szent Bernárd. ezt nevezi minden szolgálatnál aláb valo szolgálatnak. mert ezen szabadságal. el kerülvén a pásztornak látását, és gond viselésit, el tévelyednek és a farkas hatalmában esnek, az az. nagy rendeletlenségben. mivel az ördög soha könyeben el nem foglalhattya alelket, mint mikor arra vigyázás. és gondviselés nintsen, valamint ugyan ezen szent mondgya

Vannak meg mások. akik a dolgokra vetnek. de a tsudálatos dolog, hogy akeresztyéneknek. nem levén nagyob dolgok az üdveségeknél, és minek utánna az egész hetet a magok dolgában töltötték volna, nem akarják az Istennek. és a magok üdveséginek adni a vasárnapot a melyet a maga szolgálattyára rendelte; ez a menttség igen közönséges. de

(IV. Az Ifjak Kalauza: 138)


Előző oldal | Következő oldal