ment volt, hogy ót jobban adhasa magát ajó erkölesre, de ót is nem szenvedhette. ifiuságanak buzgoságát. a mely néki nagy, és szüntelen valo kisérteteket okoz vala, és noha azt gyakorta valo böjtölésekel. akará meg tsendesiteni. de az ö elméje mindenkor tsak arosz gondolatokban forgot., hogy pediglen azt meg gyözhese., annak jó módgyát találá, mivel egy sidó mester alá adá magát. hogy meg tanullya a sidó nyelvet,. adván ezt a nehéz munkát. ahoz. amelyet már el kezdette volt a deák auctorok tanulásán. Ez a munka olyan nehéz volt néki, hogy sokszor félben is hagyá, nem gondolván. hogy véghez vihese, de a tanulásnak nagy kedve, ismét el kezdette véle, azö sulyos munkája nagy haszonal meg jutalmaztaték; mivel meg nyeré amit kerese, meg szabadulván anagy kisértetektöl; és az után kedves tsendeségel. vette hasznát munkájának, És az Istennek hálákot adok mondá. hogy az én keserü tanulásomnak magjábol, mostanában kedves gyümölcsöt szedek.
IX Rész A kisértetekröl
It a kisértetekröl szollok. mert noha minden féle vétekröl lehet kisértetni, mind azon által atisztátalan veteknek kisértete. inkab rendszerént valo., fö képen az ifiaknak. és nehezeb is ez ellen állani, az igen nagy akadályára vagyon üdveségeknek. Ez okáért szükséges öket arra oktatni. hogy meg tanullyák azokot meg gyözni
(IV. Az Ifjak Kalauza: 184)