gyönyörködtetés. mert akaratal valo; az elsö pedig nem akaratal lévén, nem vétek,

Erre valo nézve hogy meg tudhasad. ha vétkeztélé a rosz gondolatban valo gyönyörüségért. azt kel meg nézni hogy ha annak helyt adtálé, és mint hogy a tselekedet nem lehet akaratbol valo, hogy ha azt meg nem elözi az üsmerettség. hogy tehát itéletet lehesen tenni. ha helyt adtálé annak a gyönyörüségnek., azt kel meg tudni. ha azt észre vettedé. és miképen viselted magadot, az után hogy észre vetted; tudni illik. hogy ha abban meg állapodtalé, vagy nem, mert ha abban meg állapodtál., az akaratal volt, és olyan formában vétkeztél. és aza vétek vagy halálos, vagy botsánando volt. halálos, hogy ha abban meg maradtál szánszándékal. és akarattal, botsánando. hogy ha abban ugy maradtál: hogy észre sem vetted magadot., és ha annak tellyeségel helyt sem adtál.

II Articulus. Hogy a kisértetet el nem lehet kerülni, és hogy idején kel készülni ahoz, hogy annak ellene ályanak

Fiam az Isten szolgálattyára járulván legy álhatatos az igazságban és félelemben és keszitsed a lelkedet a kisértetre ezekre a bölcs int. és ezeket mindenkor elmédben kel tartanod. a bizonyos dolog hogy it nem lehet élni kisértet nélkül, a mi életünk szüntelen valo viaskodásbol áll, az irás tanitása szerént. ollyan ellenségink vannak. akik bennünket ostromolnak minden felöl, belöl, és kivül. láthato. és láthatatlan képen, a világ. és a külsö dolgok szüntelen valo alkalmatoságokot adnak a vétekre. az rendeletlen kivánság. fel támadásival., szüntelen az okoság ellen viszen minket. az ördög, a ki éjel napal tsak a mi veszedelmünket lesi, minden erejét tsak arra fordittya hogy minket a kisértetben ejthesen.

Hogy ha ez a mindennek ellensége az egész emberek ellen vagyon, a bizonyos. hogy kisértetinek leg nagyob erejit azok

(IV. Az Ifjak Kalauza: 186)


Előző oldal | Következő oldal