közönséges az ifiak közöt. szegény esztelenek. kitsoda varáslot meg titeket. hogy az igazságot világosabnak ne tarttsátok a napnál. ? nem latodé azt. hogy az illyen gondolat mint meg boszonttya az üdvezitö irgalmaságát, aki vérivel érdemlette meg nékünk a kegyelmet. a melyel a kisértet ellen kel állanunk és a ki kezét nyujttya néked. hogy meg segittsen; ez az el hitel., nem attol jö. a ki az üdveségre. hi, ha nem az ördögtöl. a ki tellyeségel el akar veszteni.
Kedves fiam. ne engedgyed hogy az elmédet meg tsallya sohais az ilyen veszedelmes gondolat; hanem aleg nagyob kisértetekben is. emlékezél meg az üdvezitöd irgalmaságárol., aki soha el nem hagya a benne bizokot, A nyomoruságok. mondgya a bölcs. környül vettek engem minden felöl. és senki nem volt a ki meg segittsen, meg emlékeztem irgalmaságodrol. oh’ én Istenem., tudván azt. hogy meg segited azokot a kik benned biznak; és engemet meg szabaditottál aveszedelemtöl.
Imé ezek az ördögnek a három rend szerént valo mesterségi, a melyekel éll. az ifiak ellen valo kisértetiben, és mind a három egy mást követi, mivel. 1. el fedezi elöttök aroszat. el hitetvén. vélek hogy a nem olyan nagy, 2. hogy azt könyen el hagyhatyák. végtire a midön már jó meszire vitte öket, akor a véteknek el hagyását. rettentö nehéznek mutattya nékik. azért hogy ne igyekezenek azt el hagyni. vigyáz jól erre a három féle tsalárdságra.
VI Articulus Hogy mitsoda fogyatkozásokban esnek az ifiak. a kisértetekben.
A vétken kivül, a melyben esnek., meg hagyván magokot tsalatni a felyeb meg mondot tsalárdságokal., meg más két veszedelmesekben esnek, a melyekre igen kel vigyáznod. hogy azokot el kerülhesed.
(IV. Az Ifjak Kalauza: 195)