az Ifjak Kalauza a Keresztyéni Áitatoságban
ELSÖ KÖNYV Hogy mitsoda okok, és indulatok köteledzik az embereket arra. hogy a jó erkölcsre adgyák magokat ifiuságokban.
Elsö Rész Hogy mitsoda végre teremtetet az ember.
Mindenek felet azt leg szükségeseb az embernek meg tudni, hogy mi végre vagyon evilágban; ezt is kel leg elöbször meg tanulni, mert okos teremtet állat lévén az utolso végre kel néki munkálodni, a melyben boldogságát találhasa, arra a végre pedig nem munkálodhatik. hogy ha arrol olyan üsmerettsége nem lészen. a mely néki arra kivánságot adgyon., és amely fel gerjesze arra. hogy minden modot keresen annak el érésére, egy olyan ember aki a maga utolso végit nem üsméri, nem külömb az oktalan állatnál. mert tsak ajelen valokot tekinti. a testi, és a láthato dolgokot. valamint az oktalan állatok. és ebben ö, annál is nyomorultab azoknál, hogy azok magokhoz valo boldogságokot találnak a testi dolgokban, ö pediglen nem hogy nyugodalmat találhatna azokban. hanem tsak nyughatatlanságot, és véghetetlen nyomoruságot talál.
Ennek az utolso végnek tudatlanságabol származik az emberek életének minden rendeletlensége. és meg romlása. mert nem üsmervén az ö menyei eredeteket, sem azt az Isteni, és nemesi véget, a melyre teremtöjök rendelte öket, meg elégesznek hogy ezen halando életnek jovait birhasak. nem emelvén fellyeb se gondolattyokot, se kivánságokot, ugy élnek eföldön, mint ha tsak a földért teremtettek volna.
(IV. Az Ifjak Kalauza: 20)