Isten az ó törvényben arosz gyermekek ellen, elödben tészem mind egészen. kérlek olvasad figyelmeteségel.
Ha valamely embernek vak merö és engedetlen fia vagyon, aki az attya, vagy annya parantsolattyát nem halgattya. és meg dorgáltatván engedni nem akar. ragadgyák meg ötet, és vigyék annak avárosnak véneihez. és az itéletnek kapujához, és mondgyák azoknak. Ez a mi fiunk engedetlen és vak merö., a mi intésinket meg veti, tobzodásokot követ, és paráznaságot. és lakadalmokat. köveze meg ötet aváros népe, és hallyon meg, hogy el vegyétek agonoszt közületek, és az egész Izrael halván. meg félemlyék.
Imé ez, az a kemény törvény a melyet az Isten rendelt a vakmerö gyermekek ellen. és ha szinte ezt nem rendelte is az Évangyéliumban, mind azon által kel tartaniok nem aláb valo képen az ö haragjátol. és boszu állásátol. a melyeknek erejit igen láttyuk tsak nem minden nap a láthato büntetésekel, a melyeket botsattya hól eléb, hol késöre a gyermekekre, a kik el mulattyák ezt a szent., ésszoros köteleséget. ez a vétek a ketö közül az egyike annak. a mellyet az Isten rend szerént meg bünteti ez életben. alig találtatik olyan gonosz gyermek, a ki az Isten ostorát meg ne kostolná ez életben, a mely gyakorta kezdete. az örökké valo büntetésnek.
De hadgyuk ezeket a rettentö, és félelemre valo indulatokot. az olyan gonosz. és vak merö elméknek, akiket se okoságal. se szeretettel nem lehet köteleségekre vinni, te néked pedig fiam a ki szivedböl. akarnád az Istent szolgálni, ezek a fenyegetések nem szükségesek.: hogy pediglen veled el hitethesem. mitsoda tisztelettel tartozol szüléidnek, tsak ezt mondom néked. hogy azt. mind az Isten, mind az okoság akarja, ugyan ezen két okbol. jovallya szent pál a gyermekeknek ezt a köteleséget mondvan. fiak. engedelmeskedgyetek szüléiteknek mert az igasságos, fiak engedelmeskedgyenek mindenben szüléiteknek., mert az kedves az ur elött. tisztellyed tehát szüléidet fiam meg gondolván 1. hogy igaságos. és okoságos dolog, 2. Az Istennek akarattya az, a mely akarat ellen semmit nem kel soha tselekedni.
(IV. Az Ifjak Kalauza: 221)