ugy kedveségel is marad atiszta lelkekben. és bé tölti azokot malasztival.

Rufinus azt irja náziai szent Gergely felöl, hogy még igen ifiu korában. látása volt. a melyben két rend kivül valo szépségü személyek néki meg jelentenek. és mint hogy szemérmetes lévén nehezen tekintet reájok, azok a személyek mondák néki, ifiu a mi jelen valo létünkön meg ne haborodgyál, mi egy testvérek vagyunk. minket te jól üsmersz., az egyikünknek a neve a bölcseség, a másikának a tisztaság: mi tegedet jöttünk látogatni, mert mi nékünk kedves lako helyt készitettél lelkedben.

Ebböl látod fiam. hogy a tisztaság meg válhatatlan abölcseségtöl. és hogy az ifiak a kik annak adgyák magokot, azért az Isten kegyelmit és áldását adgya reájok.

Igyekezél hát meg nyerni ezt a szép jó erkölcsöt, de azt is tud meg. hogy ezt egy nehány féle képen lehet el veszteni. gondolattal. kivánságal. beszédel. és a tisztátalan tselekedetel., de nem tsak tselekedetel kel tiszta lenni. hanem gondolattal, kivánságal. és beszédel is. és mindenben. valami egy kevesé meg sérthetné atiszteséget

VIII Rész A szemérmeteségröl.

Valamínt hogy afák gyümölcsöt teremvén, levelet is hoznak egy szers mind a gyümölcs oltalmára, ugy az Isteni szeretet tisztaságot helyheztetvén alélekben., ugyan oda szemérmeteséget is tészen. annak örzésire. mivel atisztaság meg nem maradhat a szemérmeteség nélkül, a mely ígen szükséges annak meg tartására.

A tisztaság irtozik atisztátalan. gondolatoktol. kivánságoktol. és tselekedetektöl, a szemérmeteség el távoztattya mind azokot a külsö dolgokot a melyek okozhatnák. azokot a gondolatokot. kivánságokot, és tselekedeteket., ugy mint a rosz beszédeket. illetlen tekinteteket, tsokokot. és mind azokot a melyek egy kevesé meg sérthetnék a tisztaságot,

(IV. Az Ifjak Kalauza: 227)


Előző oldal | Következő oldal