a szemérmeteség olyan jó erkölcs tehát, hogy az illyen dolgokot el távoztattya., és azokot el nem szenvedheti se magában, se másokban. hogy azokért meg ne pirullyon., valamint ezt szent Ambrus fel teszi az officiumiban. ez a jó erkölcs. leg inkáb az ifiakot illeti.

Mert, valamint mondgya szent Bernárd. hogy noha minden idöben szükséges ezt a jó erkölcsöt követni, mind azon által enagyob fényeségel tettzik ki az ifiuságban, mí szeretetre méltób mondgya. mint egy szemérmes ifiu, ? a szemérmeteség, mitsoda szép. és gazdag ékesége egy ifiunak életében, és az ortzáján, mitsoda jót nem remélhetni a szemérmetes gyermek felöl. bizonyos jele is az. jó indulattyának. semmi annál jobban nem liasonlit agalambhoz valo együgyüséghez. se annál nagyob bizonysága nem lehet. az ártatlanságnak, a fáklyálya a tisztaságnak, szüntelen is világosittya azt. hogy az elmében ne szivárkozék valamely olyan tisztátalanság. a melyet ö mindgyárt ki ne jelenttse., és igy el üzi alélekböl avétket, meg tarttya a tisztaságot. alélek üsméretnek ditsösége, a tisztességnek örizöje, az életnek ékesége. a jó erkölcsnek lako helye, a jó erkölcsöknek sengéje, atermészetnek tisztelete. és jele minden tiszteségnek.

Ezzel ajó erkölcsel ellenkezik aszemérmetlenség, vagy az orczátlanság. a mely semmiért meg nem pirul, ez a rosz erkölcs anyira utálatos egy ifiuban. a menyire a szemérmeteség benne kedves. ejele az igen rosz természetnek, és ez anyira eredete a sok rosz erkölcsöknek, valamenyire a szemérmeteség annya sok számu jó erkölcsöknek.

(IV. Az Ifjak Kalauza: 228)


Előző oldal | Következő oldal