Kerüld el fiam ezt a vétket: mint olyan alá valo dolgot. a mely illetlen a nemesi, és a valoságos keresztyéni szivhez, és mint olyan rosz erkölcsöt, a mely utálatos az Isten. és az emberek elött. ezért mondgya abölcs. hogy az ember szóló. utálatos az embereknél.
Ne mondgyad ki könyen aroszat más felöl. hanem tarsd meg azt a szivedben, és ki ne nyilatkoztasad.
A bölcs azt mondgya. hogy ha valamely szót hallasz felebarátod ellen., had hallyon meg benned. és ne fély, mert a meg nem fokaszt az az, hogy senkinek nem kel mondani, egy szoval., tarsd meg a más betsületit, valamint tudod hogy a néki drága és valamint kivánod, hogy más is meg tarttsa atiédet.
Azt pedig jó meg tudni. hogy nem ember szolás a más vétkit ki nyilatkoztatni, a midön a néki jovára fordulhat, vagy hogy azal nem engedik hogy másnak árttson, de söt még némelykor tartoznak is azt ki nyilatkoztatni annak akinek illik, amelyet sokszor el mulattyák. vagy tartalékbol, vagy más egyéb okbol, a mely attol származik. hogy nem szeretik a felebaráttyok üdveségit. és a melyek okai. hogy vétkesek lesznek Isten elöt a más vétkiért.
A boszszuság. vagy a gyalázatal valo illetésröl.
Kerüld el aveszekedéseket is, a melyek sok féle roszakot okoznak, a mint azt meg fogjuk mondani. és amidön valaki veszekedik veled. kerüld el. a gyalázatos szokot. a szemre hányásokot. vagy a fenyegetést. mind ezek olyan. alá valo tselekedetek. a melyek illetlenek a nemesi szivhez., emlékezél meg arol., hogy a gyalázatért, gyalázatot adni visza, a szemre hányásért, szemre hányást. olyan mint ha valamely motskot, téntával. mosnák meg, hogy még feketéb legyen. és mint ha valamely kevés boszszuságot a melyet néked mondottak. olyan vétekel akarnád el törölni, a mely gyakorta halálos, és ugy az üdveséged kárával. öriznéd meg betsületedet, akeresztyéni lelek. nem tsak mást
(IV. Az Ifjak Kalauza: 237)