mond; A mely mértékel mértek másoknak. azon mértékel viszá mérettetik néktek,. Mindeneket azért a mit akartok hogy az emberek mivellyenek néktek, ti is mivellyétek nékik

XVII Rész A felebaráti intésröl.

A mit ide fellyeb mondottunk akötelesegröl, a melyre a felebaráti szeretet köteledzi akeresztyéneket, hogy a felebarattyok üdveségire vigyázanak, meg érdemli hogy még arrol nagyob gondolkodásal legyünk. mint egy olyan nagy dologrol a melyet noha nem tudgyák, és el mulattyák sokan, ezt a köteleséget nem üsmervén, új dolognak. és hihetetlennek tarttyák

Mind azon által nintsen semmi ennél közönségeseb aszent irásban a mely azt tanittya. hogy. az Isten parantsolatot adot. kinek, kinek az ö felebarattya felöl. vigasztallyátok, és épittsétek egy mást. Egymást inttsétek. Ne legyetek részesek a setéttségnek gyümölcstelen tselekedetiben. az az a vétekben. hanem inkáb meg fedgyétek.

Végtire, szeretni kel az Istent. mindenek felet, és a felebarátot mint magunkot, mert hogy szerethettyük felebarátunkot mint magunkot, hogy ha az ö leg nagyob szükségeire. mellyek az üdvesége. oly keveset hajtunk, hogy azokot el hagyuk. leg kiseb hasznunkért., Es hogy szerettyük az Istent mindenek felet. hogy ha azon nem igyekezünk., hogy ötet meg ne banttsák., hogy ha abban modunk vagyon.

Ez aköteleség olyan nagy, hogy szent chrysostomusal rettentö dolgot mondatot, ugy mint, hogy az Isten nem aláb valo kepen kér töllünk számot a más üdveségiröl, valamint a magunkérol. És ha szinte szentül éltünk volna is egész életünkben, de ha bizonyos alkalmatoságokban el mulattuk a felebarátunk üdveségit,. a jó élet haszontalaná lészen. a bizonyos. hogy ez az el mulatás. olyan vétkes, hogy az

(IV. Az Ifjak Kalauza: 257)


Előző oldal | Következő oldal