Végtire meg tanit arra, hogy ha kevés javad vagyon is, de az alamisnára.tartozol. elödben adgya arendet amelyre kel vigyáznod, az az, hogy a sokbol bövön kel adni, de akevésböl keveset, de örömest, mivel az Isten nem azt tekinti hogy menyit adnak, hanem hogy mitsoda szivel adgyák. non quantum, sed ex quanto. ez, azokrol. ertödik, a kiktöl ki nem telik hogy sokat adgyanak, mert a mi agazdagokot illeti, az ö bö adományokbol tettzik ki. a szegényekhez valo bö szeretetek, egy olyan gazdag a ki keveset ád, meg mutattya jól, hogy kevés szánakodásal vagyon aszegényekhez,
ovasad figyelmeteségel fiam ezeket az intéseket. és ugy tekinttsed mint ha tsak tégedet illetnének, tanuld meg azokbol. mitsoda köteles vagy az alamisnára. azt mi formában kel adni. és hogy annak mitsoda nagy hasznai, vannak.: és igy még idején. akönyörületeségnek lelke lészen benned. a mely igen szép. és ditseretes egy ifiuban, és amelyért az Istennek áldását veszed magadra. azt ne mondgyad, hogy néked más pénzed nintsen. hanem tsak a melyet aszüléid adnak mulattságodra. mert ugyan abbol kel adni aszegényeknek. meg fosztván magadot amulattságoktol. és a hejában valoságoktol. hogy a szegények szükségiröl tehes., eszerént tselekedvén, két jót fogsz tselekedni, egy tselekedetel. a szegényeket meg segitted. és magadot olyan mulattságtol fosztod meg, a melynek el mulatása. vétkeidért valo penitentziául lészen.
XXII Rész Az alázatoságrol.
Legg utollyára hagyám ezt a jó erköltsöt, mint olyat. a mely tekélletesé tészi atöbbit. és azokot meg tarttya.
A kevélység nem más, hanem amagához valo rendeletlen betsület. ez igen veszedelmes minden embereknek, de fö képen azifiaknak, ez a rosz az elméjekben szivárkozván. nevekedik bennek, az idövel, a jó erkölcsel. atudományal. az érdemel. a melyek vannak bennek, vagy a melyeket
(IV. Az Ifjak Kalauza: 274)