fejét és azok hasznait nekünk adván, igasságtalan. és vétkes dolog volna. hogy ha mi magunknak akarnok venni azoknak hasznait., és azokal a ditsöséget is. meg tartván a magunk részit, és el vévén még az Istenét is. minek utánna meg mondotta volna nékünk maga, hogy azt senkinek nem adgya. Az én ditsöségemet mondá. nem adom másnak. Mit fogsz hát nékünk adni oh! uram. fel kiált erre szent Bernárd. az en békeségemet adom. mondgya, és azt néktek hagyom, elég az uram nékem, és hálá adásal. veszem a mit nékem akarsz adni, és néked hagyom. a mit magadnak meg akarsz tartani, látom hogy a nekem ugy hasznos, ellene mondok a ditsöségnek, mert a tegedet illet. hogy el ne veszesem a békeséget melyet adcz. békeséget akarok. és többet nem. akinek abékeség nem elegendö. te sem vagy annak elegendö. te vagy a mi békeségunk. teis egyesitetted meg magadban azokot. a kik el voltak szakadva.
Légy alázatos az Istenhez. meg gondolván az ö meg foghatatlan nagyságát. a ki elött semmi vagy. és meg tekintvén azt a hatalmat., és azt az örökös felséget a mely elött reszketnek az Angyalok, üsmérd meg vétkeidet melyeket tselekedtél. azon Felség ellen: a számlálhatatlan. jó téteményeket. melyeket vettél jóságátol., a viszá éléseket a melyekben voltal. azokhoz. a szám adást. a melyeket fogsz még néki adni azokért. hogy mitsoda szükséged vagyon malasztira az üdveségedre: és sok száz illyen dolgokot, és meg látod, hogy felettéb valo okod vagyon a magad meg alázására, és semminek valo tartására.
Légy alázatos az emberekhez. sokan vannak akik Isten elött magokot meg alázák, ugyan is egy féregni teremtet állat, hogy ne hajtaná meg magát. a teremtöje. ura. és birája elött. de az emberekhez kevélyek, meg nem hajthatván
(IV. Az Ifjak Kalauza: 276)