valo szomoruságban és gondban veti ötet. a melyekért. mind magának, mind másoknak terhére lészen, és hivatallyában ugy lészen, mint egy tömlötzben.
A mi pedig az üdveséget illeti, miképen keresheti azt az ember egy olyan rendben, ? a melyhez semmi hajlandosága nintsen, se Istentöl arra valo hivatatása, ennek a két dolognak héjánosága. véghetetlen vétekben ejti ötet, a melyet más rendben nem tselekedet volna, a rendihez valo értetlensége. szüntelen valo akadályokban vetik, és nem engedik hogy jól véghez vihese hivatallyát. de mint hogy az Isten akarattyát nem kérte, és tsak vak meröül választotta rendét., azért kegyelmit sem veszi hogy hivatallyát bé töltthese. És bizonyára, ha meg visgállyuk okát a rendeletlenségeknek, a melyeket látunk. minden féle rendben, mind apapi, szerzetes. és avilági rendben, a melyekben sokan roszul viszik végben köteleségeket. meg láttyuk hogy azoknak a nagyob része. a rosz választástol vagyon., és hogy sokan ahivatalokot könyen veszik fel. meg nem visgálván magokot, ha azokra alkalmatosoké. és ha az Istentöl hivatattaké.
Hogy bé fejezem ezt a szükséges dolgot. kénszerittek mindent valaki valamely rendnek választásán végez, hogy három dologra igen vigyázon.
Elöször. a keserüségre, és a szomoruságra a melyekben fog lenni holtig, rendének roszul valo választásáért.
2. A nagy számu vétkekre., a melyekben esnek. a rendnek könnyen valo választásáért.
3. Hogy mitsoda veszedelemre teszik üdveségeket az illyen választásért.
Az ollyanok, a kik figyelmeteségel fogják meg visgálni ezeket, vigyázni fognak arra hogy valamit elne mulasanak, ilyen nagy dologban.
(IV. Az Ifjak Kalauza: 281)