A mi az egyházi rendet illeti. avallás meg tanittya öket arra, hogy senkinek nem kel abban arendben menni. hogy ha tsak az Isten arra nem hija, a mint ezt meg fogjuk mutatni, és hogy az atyák kik ebben a rendben teszik gyermekeket hivatás nélkül, az Isten rendelése ellen tselekesznek. és veszedelemre teszik agyermekek üdveségit, de söt még azok kik erre a rendre adgyák magokot., azt fogadgyák hogy holtig valo tisztaságban élnek, az egyházi imádságokot minden nap el mondgyák. és avilági életnél, sokal szenttyeb életet élnek, ennek afogadásnak nem a más akarattyátol, hanem annak akarattyátol kel jöni. aki azt fogadgya, de még a szüléknek is nintsen abban részek. mivel arra hatalmok nintsen, hogy ezekre kénszerittsék gyermekeket, és ha azt tselekeszik. vétkesek lesznek Isten elött. mind azért az el mulatásért, a melyet követni fognak gyermekek ezen köteleségek ellen.
Hasonlot kel mondani, és még többet a szerzetes rendröl, a melyre harom féle fogadásal köteledzik magokat, három nagy dologra, a mindenkori tisztaságra, a szegénységre, és az engedelmeségre; rettegésel kellene tsak tekénteni is az atyáknak és az anyáknak ezeket a köteleségeket, a midön a gyermekek ezekre adgyák magokot, magok jó szántokbol., hát még annál is inkáb, a midön ök adgyák azokra öket, vagy igéretekel. vagy fenyegetésekel, vagy valamely más igaságtalan uton. leheté nagyob kegyetlenségel bánni a gyermekekel. mint, akarattyok ellen olyan kemény. és nehéz dolgokra kötelezni. holtig, és a kárhozatnak. tsak nem el kerülhetetlen veszedelmére tenni.
A mi a házaságnak rendét illeti, az szüléknek nintsen hatalmok hogy arra kénszerittsék gyermekeket, még annál keveseb, hogy olyan részt vétesenek vélek. a mely akarattyok ellen volna, a házaság olyan két rész közöt valo kötés,. a melyhez tellyeségel szükséges a szabadság. és az egy máshoz valo szeretet; és mint hogy annak akötésnek holtig kel tartani, ha az egy máshoz valo szeretet helyet gyülöség. és ellenkezö természet találkozik, az olyan nyomorult
(IV. Az Ifjak Kalauza: 300)