Szent Bernárd erröl rettentö dolgot mond, hogy az utolso itéletkor, meg fogják hallani. jajgatásit. és siránkozásit. az olyan népeknek, kik keményen fogják vádolni az Isten széke elött. az egyháziakot, mint olyan tsalárdakot., kik jóvokbol éltenek, és bünök botsánattyán nem munkálkodtanak, vakságban vezették öket, és ravasz közben jároi voltanak üdveségeknek., kik öket nem az örök életre vezették, hanem az örökös veszedelemre, oh ! fiam, olvasad figyelmeteségel ezeket. és fontold meg ennek a szentnek mondásit vegyed azokot szivedben és a midön ebben a rendben mégy’ mindenkor eszedben legyenek. hogy magadot jól viselhesed.
Ezen két köteleségekböl, két nagy veszedelmi származnak ennek a rendnek, az egyike a. ha el távoznak attol a szenttségtöl; a mely ahoz tartozik, és ha a világi szokások meg ronttyák elméjeket,. de még annál is inkáb, ha olyan sok számu egyháziakot követik., kik távul valo életet élnek, rendeknek tekélleteségivel, a másodika a. ha abban a tunyaságban esnek, mely oly közönséges az egyháziak közöt,. a mely el mulatatván vélek a munkát, a melyre rendek köteledzik öket, Isten elöt igen vétkeseké tenné öket. és azon kivül sok rendeletlenségekben és rosz erkölcsökben vetné öket.
Ezen két veszedelmekhez, tegyünk még más kettöt, a melyeket a beneficiumok okozák. elöször, hogy ha egy nehány beneficiumukot birnak, a midön egy elegendö volna., atiszteségesen, és betsületesen valo életre: mivel e. mind az Isten. mind az anyaszent egyház törvénye ellen vagyon. atheologusok ezt valoságal. tarttyák, hogy a meg nem lehet halálos vétek nélkül. hogy ha tsak arra szabadság
(IV. Az Ifjak Kalauza: 305)