akegyelem melyet vettek akereszttségben. még új lévén, kedvesebé tészi Isten elött azt az idöt, leg aláb azokban. kik lábok alá nem tapodgyák azt a kegyelmet, és akik el nem vesztik az ártatlanságnak azt a ruháját olyan életel. amely tele legyen vétekel.
De vigyáz arra. fiam. hogy én azt mondám hogy az az idö nintsen. még anyira meg romolva, rend szerént szolván, és atermészetnek rendi szerént, mert az igen valo. hogy abban gyakorta nagy meg romlás találkozik. de az atermészetnek rendi ellen vagyon. a ki is az élet ennek elsö reszének. az elmének együgyüségit adta. és részül., az szokásoknak ártatlanságát. és azok igen vétkesek, kik hamiságokal. és rosz erkölcsökel. meg ronttyák a jó tulajdonságokot, a mellyeket a természet adot volt nékik, meg tanulván a roszat, és futván az után. olyan korban., a melyben a természet tsak az együgyüséget, és az ártatlanságot tanittya nékik:
A 3. ók meg mutattya hogy az Isten különösön kivánnya tölled. hogy ifiuságodban szolgályad ötet, ugyan azis az az idö, amelyben több alkalmatoságod lehet hogy meg mutasad hozája valo szeretetedet., az, az elsö kisérteteknek az ideje amelyben arra kezdenek sürgetni hogy mondgy ellene annak a szeretetnek, és szolgálatnak, a melyekel néki tartozol, sürgettetel a magad rosz hajlandoságitol. a melyek akor leg sebesebek: kisérteni fognak a veled egy korásuak., ingerelvén gyakorta aroszra. vagy példájokal, vagy beszédekel: kiserteni fog az üdveséged ellensége. aki mindent el követ akor. hogy el vonhason az Isten szolgálattyátol., és idején magáévá tehesen. ugy anyira. hogy valojában. az az idö az. a melyet viaskodo. és proba idönek nevezhetni, a melyben meg fogod mutatni. hogy álhatatos és valoságos szeretettel szereted az Istent, hogy ha bátorságal. ellene állasz azoknak az elsö ostromoknak, igen kevés dolog viteznek lenni a békeségben, bátornak mikor senki sem bánt. roszat nem tselekedni kisértet nélkül; de ellene állani
(IV. Az Ifjak Kalauza: 31)