a melyet az Isten adta volt. beled hogy a jó erkölcsre vigyen a hivatalban, a melyre fogod mé. magadot adni.
Azt mondhatná valaki né.ed. hogy siettsé.el. kel vé.ben vinni az Isten sugarlásit. és ha sokára halogattyák vé.ben vitelé., el veszthetik valamint szent Ambrus mondgya hogy a lé.eknek kegyelmit gyorsan kel követni,
Erre azt felelem hogy az ugy vagyon, a midön elegendö ké.en. meg üsmé.ik hogy a sugarlás Istentöl vagyon. de minek elötte azt meg üsmé.hesé.. nem tsak roszul nem tselekeszik el halasztani, de mé. el is kel halasztani fö ké.en az ilyen nagy dolgokban. mert hogy azt meg üsmé.hesé., arra alkalmas idöt kel venni. a melyben mindent meg lehesen visgálni. egy szoval. a szeré.t tselekedni a mint itt mondgyuk, azal meg nem sé.tik az Isten kegyelmé.ez valo hüsé.et. de söt mé. hüsé.el követik a szent lé.eknek magának tanitását. a ki is azt parantsollya né.ünk, hogy ne higyünk minden lé.eknek, hanem probályuk meg a belsö indulatokot, hogy meg tudhasuk, ha Istentöl jöneké. azal a hivatalt el nem vesztik, hanem azon igyekeznek. hogy az igazságot elegendö jelekböl meg üsmé.hesé.. azé.t hogy ahoz eröseben ragaszkodhassanak. és nagyob hüsé.el vihesé. vé.ben.
Hogy pediglen ezen mondásimot veled el hitetthesem. ha szinte azokban valamely ellenzé.t találnál is. mé. ehez egy különös articulust teszek.
III Articulus. Hogy arra idöt kel venni. hogy meg lehesen. üsmé.ni ha valaki hivatalosé.a szerzetes rendre.
Hogy ha az Isten né.ünk mindenkor bizonyos jeleit adná sugarlásának, a midön nagy dolgokhoz fogunk, a bizonyos hogy nem kellene idöt venni, se annak vé.ezé.é.e, se vé.ben vitelere, de mint hogy rend szeré.t. ö né.i nem tettzik eszerent; tselekedni, és hogy mé. maga int arra az apostol által. hogy ne higyünk minden fé.e lelkeknek. hanem probályuk meg.
(IV. Az Ifjak Kalauza: 320)