Hogy ha okoságal büntetik avétket. és ha könnyen meg engednek,
Hogy ha a büntetést a közönségesen valo haszonért. és tsendeségért tselekeszik. és nem azért, hogy a magok gyülölséginek. és haragjának eleget tegyenek. és hogy ha azért kegyelmeznek meg másoknak. mert reménlik meg térésit, és nem azért hogy büntetetlen akarnák hagyni.
Hogy ha a keménységet, a melyel kel lenniek gyakorta, meg enyhittik irgalmaságal. és jó téteményel.
Hogy ha. arosz kivánságoktol. és rendeletlen gyönyörüségektöl. magokot annal inkáb el vonnyák, mennél nagyob hatalmok. és szabadságok volna azokra
Hogy ha nagyobnak tartyák a magok kivánságinak parantsolni. mint az egész földön lévö nemzeteknek.
Hogy ha mind ezeket nem avilági ditsöségért, hanem az örökké valo életért tselekeszik.
Hogy ha magokot Isten elött meg alázván. az imádságnak áldozattyát ajánlyák néki, bünöknek botsánattyára
Azt mondgyuk hogy a nagy renden lévök, kik eszerént élnek. boldogok ez életben areménség által, mivel a másikában. valojában azok is lésznek
II Articulus. A Birák. és a Magistratusok hivatallyirol.
Valamit ide fellyeb mondánk., mind azok a birákot. és a magistratusokot is illetik. de vannak még más köteleségek is. a melyek különösön tsak öket illetik, a melyekre kel készülni azoknak. a kik ezekre a hivatalokra rendeltettek.
Hogy ha ezekre rendeltettél. a felyeb valo intéseken kivül., a melyeket követned kel, a menyiben tégedet illetnek. szorgalmatoságal kel követned a mik következnek.
A szemeid elött legyenek mindenek felet a szent Josaphat királynak ezek a nagy intési. a melyeket ada a biroinak. mondván Vigyázatok arra a mit tselekesztek, mert nem egy embernek itéletét követitek. hanem az Istenét. És valamit itélni
(IV. Az Ifjak Kalauza: 330)