nem érezvén az után magokban az Istennek anyi kegyelmét mint a menyit vesznek vala ifiu korokban. akoron a szent sugarlások gyakraban valának. ajó gondolatok, és a kivánságok bövebbek, aroszat igen gyülölték, ajó nálok kedves volt. ajó erkölcs édes, és könyü.
De mostanában láttyák hogy mind ezek meg változtak; a sugarlások ritkábak, avétket nem anyira gyülölik, az áitatoságok meg hült, és némelykor el is alut., a mely szomoru változásért., keseregnek az el mult idön, és az elvesztet kegyelmeken. mondván jóbnak ezeket a szavait. kitsoda adhattya azt meg nékem. hogy meg láthasam az el mult idöt. és hogy viszá térhesek arra az álapotra a melyben voltam ifiusagomban, a midön az Isten velem volt. kegyelmének szüntelenvalo segittségivel.
Szent Agoston igen szomoruán tapasztalá magában ezt aváltozást. a mint ezt meg valya gyonásiban. azt mondgya tehát. hogy ifiu korában betegségben esvén. nagy buzgoságal kivánta a kereszttséget, a melyet el halasztatták véle. bizonyos okokbol. és hogy meg más betegségben esvén harmintz esztendös korában, akereszttségröl akor már nem gondolkodék., oh’ fiam adgya Isten hogy soha meg ne probállyad ezt a változást, és ne legyen okod az el mult idöért valo keserüségre., mint sokaknak vagyon. akik is meg mutattyák magokban hogy az Isten gyakorta kedvez kegyelmivel az ifiaknak, és hogy meg vonnya azt azoktol, kik azal viszá élnek.
De ha még más valoságos bizonyságot kivánsz az ifiakhoz valo szeretetiröl az Istennek, visgáld meg, hogy mit tselekedet
(IV. Az Ifjak Kalauza: 34)