a melyeket el kel kerülnöd., igyekezél azon. hogy ezektöl el távozhasál., éa azt el hitesd magadal., hogy attol az el távozástol füg. minden jovad, és üdveséged.
VI Intés Hogy abban az idöben. el kel kerülni a tétovázást, a hivatalnak választása iránt. és a választás után., könyen, és nagy ók nélkül. nem kel meg változni.
Ez az intés igen szükséges még az ifiaknak. a midön valamely rend választásának idejét el érik. hogy sokáig ne maradgyanak atétovázásban, az oka ennek a, mert az ilyen tétovázás miat. magokot nem adgyák. az állando munkára. sok idöt is vesztet el vélek, a melyet hasznosan tölthetnék, sok kisértetekben veti öket, gyakorta a szomoruságban. és a kedvetlenségben.; és a midön a sokáig tart, alkalmatlanoká teszi öket mindenre., a mint ezt minden nap láttyuk azokban, a kik soha sem tudgyák mire adni magokat.
Idején el kel végezni a rendet a melyre akarják magokot adni, vigyázván mind azon által avégezésben mind arra, a miket már meg mondottuk.
De a helyes végezés után. el kel kerülni az álhatatlanságot. és a változást, a mely nagyob rosz a tétovázásnál,
Nem lehet ki mondani hogy mitsoda sok roszat okoz egy ifiuban az ilyen álhatatlanság; az ördög azon mesterkedik. hogy azal a gondolkodásban. a szomoruságban. és a nyughatatlanságban vesse ötet. és az után a hoszas tunyaságban, azért, hogy véle el vesztese haszontalanul az életnek leg jóbb idejét. és meg gátollya alkalmatosá tenni magát, valamely jó hivatalra., az után anyughatatlanságra. ajó erkölcshöz valo unadalomra, az áitatos dolgoknak elhagyására viszi ötet, nagy kisértetekben is veti. és gyakorta a feslettségben.
(IV. Az Ifjak Kalauza: 361)