és a tisztátalan kivánságtol. és beszédtöl magokot nem oltalmazák, mások szeretik felebarátyokal jót tenni, de soha sem. néki meg botsátani. mind az illyen áitatoságok tsalárdok, mert aki el mulattya egyikét a parantsolatnak, abban nintsen Isteni szeretet

Negyedszer vannak olyanok. akik meg tarttyák a köteleségeket, a melyekre tartoznak mindnyájan a keresztyének, de azokot el mulattyák., a mellyek különösön az ö rendeket illetik., ez igy lévén, nem valoságos. hanem szines jó erkölcs. egy superiorban. egy pásztorban., egy magistratusban, ugy elni mint egy Istenes ember, és azonban el mulatni tiszttségének gondgyát. és hivatallyának köteleségit. mások egy különös személynek jó erkölcsi, mások meg egy közönséges személynek, vannak olyan különös köteleségek, a melyeket el nem lehet mulatni, hogy ha tsak ajó erkölcsöt el nem akarják tellyeségel hagyni

Igen hoszas volnék, hogy ha minden féle szines áitatoságot elödben adnék., de hogy rövideden meg mondgyam. arra vigyáz hogy olyan erkölcsöt ne végy magadnak. a mely kevély. és maga nagyzó, a mely másokot meg vétt, semmit el nem szenvedhet, a mások fogyatkozásira igen vigyáz. a magáét semminek tarttya,

Se olyan erkölcsöt. a mely szomoru és gondolkodó, a mely mindenekhez kedvetlen, és nehéz, másokhoz kemény. és magához kedvezö., a mely gyors a gyalázasra. és lasu a masokot mentésre. még mikor arra nagy oka volnais

Se olyan különös erkölcsöt, a mely atöbivel nem akar járni, hanem rend kivül valo. és új áitatoságot akar követni, a melyek gyakorta a maga hittségtöl származnak,

Se olyan alá valo és gyermeki erkölcsöt. a mely reszket, a hol nem kellene tartani. és a mely nem fél ahol kellene rettegni, a mely igen vigyáz az olyan dolgokra. melyekben vétek nintsen. és nem hajt az olyanokra, a melyekben vagyon.

(IV. Az Ifjak Kalauza: 365)


Előző oldal | Következő oldal