erkölcsüek lévén ifiukorokban; ugyan meg is maradtanak abban holtig, de olyanok példáit is hoza elé. a kik végig meg nem maradtanak abban; hogy az embereknek meg mutasa, mitsoda szorgalmatoságal kel lenni állandonak ajó uton.
Ezt meg bizonyittya a Joas király példája a melyet gyakorta hoztam elé. a ki is a jó erkölcsben élvén továb negyven esztendös koránál. az után nyomorultul esék a rosz erkölcsben. és a bálványozásban.
De ez iránt a Salamon példája irtoztató
Ennek a fejdelemnek. az Isten; sok rend kivül valo kegyelemel kedvezet volt. ötet a szüléi igen nagy gondal nevelték volt fel ajó erkölcsben, valamint maga mondgya. Ennek ifiusága szent volt, az Isten azt az irgalmaságát mutatta volt hozája. hogy véle beszéllet, és szabadságot adot volt néki. hogy tölle mindent kérhesen
A ki is a kérésiben oly okos és jó erkölcsü volt, hogy gazdagságokot nem kére, se gyönyörüségeket: se ditsöséget, se semmit olyat a melyet az ifiak szoktak oly igen ohajtani., hanem tsak jo erkölcsöt. és bölcseséget
Ez az Istennek oly igen meg tettzék, hogy olyan bölcseséget ada néki, a melyel felyül haladá mind az elötte, mind az utánna valo embereket. Igen nagy bölcseségel tölté el életének nagyob részit, nagy jó erkölcsben. az Istennek kedvében. az emberek tisztelték, és tsak nem imádták, mindenünnen meléje gyülekeztek, hogy bölcseségit halhasák, a népit nagy okoságal igazgatá. tanitván azt az Isten szolgalattyára okos beszédivel, és a szent könyvek által a melyeket ira a szent Lélek sugarlásából. mind ezek után (– fiam ki hitethetné el magával, hogy ha a szentirás nem mondaná.) mind ezek a tsudák, és kegyelmek után., ez a tsudálatos ember nyomorultul meg esik. a mely rettentö veszedelemben veté. Ez a nagy világoság meg homályosodot,
(IV. Az Ifjak Kalauza: 378)