A szent irásbol sok helyt láthattyuk azt hogy az Isten mitsoda gond viselésit. és segittségit. adgya azoknak. kik a jó erkölcsöt követik az ifiuságban. könnyü is ezt meg bizonyitani. a szent irásbol valo példákal.
Kilentzedik Rész. A Szent irásbol valo nevezetes példák azokrol kik jó erkölcsüek lévén ifiuságokban., olyanoká is maradtanak egész éltekben, és fö képen azokrol., kik a nagy alkalmatoságokban. hivek maradtak.
A leg elsö példa amelyet elödben teszek. a Josef példája, akiis képe volt ajó erkölcsnek ifiuságában.
Tizen hat esztendös lévén. anyira utálta arosz erköltsöt., hogy az ö báttyainak rosz példája. soha meg nem ronthatá ártatlanságát., de söt még nem szenvedhetvén rosz tselekedeteket, tudtára adá azt az attyának Jákobnak. az ö nagy jó erkölcse. amelyért az Istennek kedviben volt; és a melyért az attya oly igen szerette. ugyan azért az ö battyai anyira meg utálák ötet, hogy tsak azt keresék hogy minden uton modon el veszthessék ötet, ugy történék hogy egyszer egyedül találván otet a mezön, esze beszéllének hogy meg ölyék ötet. de irtozván attol hogy kezeket vériben meg fessék., azt végezék el magok közöt, hogy egy mély veremben botsásák és ót hagyák meg halni, Ez a szegény gyermék. nem engesztelhetvén meg. se könyörgésivel. se köny hullatásival. báttyainak kegyetlenségit. kételen vala azt el szenvedni, az Istenben vetvén minden reménségit. aki soha el nem hagya azokot kik ötet szeretik. a mint hogy meg sem tsalatkozék, mivel az ö báttyai irtozásal kezdék tekinteni kegyetlen tselekedeteket., meg változtaták szándékjokot, ki vonák averemböl, és el adák a kereskedöknek, kik azon mentenek el, akik egyiptumban vivék ötet, és el adák egy
(IV. Az Ifjak Kalauza: 49)