a mint maga mondgya. az Istenhez valo meg térésit, hogy ö benne kerese a kegyelemnek életét. és nem tekinté a keserves halált melyet magának ád vala gonosz életével., sok idö kivántaték néki arra, hogy meg gyogyithasa a maga értelmét a tévelygésekböl, melyek az elöbbeni életétöl maradtanak volt, és hogy azt meg gyöze. a meg térésnek szükséges voltárol. a mint ezt le irja a hetedik könyvben.
Az ö értelme meg volt gyözetve, de az akarat nem akará még magát meg adni. avétkes szokások anyira el foglalták volt a szivét, hogy a meg téréstöl ugy tartot. mint valamely nagy rosztol., valamint maga mondgya. ki kelleték gyomlálni egy más után azokot a rosz erkölcsöket, a nagyra vágyást, a fösvénységet. és a tisztátalanságot, az ö lelke meg tisztittatot volt már. a nagyra vágyásbol. és a fösvénységböl, de az a nyomorult tisztátalanság még ellene állot
oly igen uralkodot rajta az a tisztátalanság, hogy lehetetlennek is tartotta attol valo meg szabadulását: tartván nagy nyomoruságnak meg menekedésit azoktol az utálatos kivanságoktol, a melyek kezdeti minden nyomoruságoknak
Végtire, az ö meg térésinek akadállya olyan nagy volt. hogy sok viaskodási után melyeket szenvedet lelkében tizen négy, vagy tizen öt esztendö alat, az ö szent anyának. szorgalmatosági, könyörgési, köny hullatási után, a ki
(IV. Az Ifjak Kalauza: 62)