és babyloniában vitetnék, a hol az után sokára hala meg,
Sédécias. a Juda nemzettséginek utolso királya.huszon egy esztendös korában let királyá, olyan gonosz volt, mint az elötte valo királyok: és meg maradván gonoszságában tizen egy esztendeig, az Isten boszu állását vevé magára, és népére, a melyel fenyegette volt az Isten a sidó népet annak elötte sokal; mivel uralkodásának kilentzedik esztendejében Nabugodonozor meg szálván Jerusálem városát. két esztendö mulva azt meg vevé. fel dulá, meg egeté. és a lakosit le vágatá, az Isten templomát fel prédálá, és meg égeté, a kik a fegyvertöl, és az éhségtöl meg maradának. azokot rabságra vivé, És a király a gyermekivel együt el szaladván, bé érék, meg fogák. és a kevély Nabugodonozor eleiben vivék, a ki sok szidalomal illetvén ötet. a gyermekeit elötte meg öleté, azután a szemeit ki szuratá néki. és fogságra vivé babiloniában a hol nyomorultul hala meg.
Azok, akikröl szollánk. a magok vétkekben holtanak. meg, hogy meg büntettessenek a vétkekért a melyeket tselekedtenek ifiuságokban, az illyen példák közönségesek a szent irásban, a más félek igen ritkák, és a mint meg mondottam, tsak egyet találunk olyat, aki minek utánna roszul élt volna ifiuságában. valoságal meg tért volna az után, a pedig Manases, de olyan tsudálatos modon tért meg. a mely világosan meg mutattya, hogy mitsoda irtoztato nehéz el hagyni az ifiusagban vett rosz szokásokot, és hajlandoságokot.
Ez a fejdelem tizen két esztendös korában el vesztvén az ö Isten félö Attyát Ezekiást. a juda királyát, királyá let helyében, de el felejtvén tsak hamar az attyának szent példáit, és intésit. minden rosz erkölcsökre és Istentelenségekre adá magát, az ö gonoszsági minden nap nevekedének az ö uralkodásának tizen ötödik esztendejéig, a melyben az Isten nagy keserüséget botsátta reája, büneinek büntetésiért, az Assyria béliek meg fogák jérusálemben.,
(IV. Az Ifjak Kalauza: 66)