hogy nem halhatta azt a mi ötet jóra intette., valamint a meg lántzolt oktalan állat, a ki lántzának zörgése miat. nem halhattya a zörgést. mellyet körülötte tesznek, de még ez a mondása is figyelmeteségre való. hogy az a sükettség az ö kevélységének büntetésire valo volt. a melyel. el távozik vala az Istentöl, az Isten is el ereszti vala ötet. tisztátalan kivánságit követni
Imé kedves fiam. mire vezetik az embert az ifiuságnak vétkei. és a melyre. vezetni fognak minden bizonyal a tiéid is hogy ha azokot tellyeségel. és jó idején el nem hagyod.
III. Articulus A harmadik rosz. a sok szép reménségeknek el vesztése.
Ez arosz igen láthato. nintsen is szüksége más bizonyságra, hanem tsak arra, a mit az iránt látunk minden nap, menyi ifiakot látunk olyanokot, kik nagy reménségeket adnak elméjeknek szép tulajdonságival kik magokot alkalmatosoká tehetnék valamely nagy hivatalokra, a melyekben az Isten tiszteltetnék., és a hazának szolgálhatnának., menyit látunk mondom olyanokot, akik valamely jónak el kezdésekor. magokot el vesztik., és akik meg bomolván ifiuságokban., alkalmatlanoká teszik magokot a nagy dolgokra, a melyekre ugy tettzik hogy születtek volt menyin vannak, kik minden szép tulajdonságokal haszontalanoká és tunyáká lésznek. egész életekben hasonlok lévén az olyan fákhoz., a melyek tavaszal. rakva lévén virágokal, egy hó harmat azokot gyümölcsteleneké tészi egész esztendö által.
Ezt a roszat nem tsak azokban lehet látni a kik az ifiuságnak vétkeivel. életeket rövidittik, nem is tsak azokban, akiket ugyan azon vétkek a meg keményedésre viszik.
(IV. Az Ifjak Kalauza: 72)