Tizen negyedik Rész. Hogy az ördög minden erejét arra fordittya. hogy az ifiakat. a rosz erkolcsre vihesse
Végtire fiam. hogy tellyeségel meg értethesem veled, mitsoda szükséges hogy az Istennek adgyad magadot ifiuságodban., azt meg kel tudnod hogy az ördög. az a halálos ellensége az emberek üdveséginek, semmitöl inkáb ugy nem tart. mint ha jó erkölcsödöt láttya ifiuságodban, és minden erejét arra fordittya, hogy tégedet, és aveled egy idösüeket. magához hodithason. és tellyeségel el veszthesen.
Ez az igazság egészen követi mind azt, valamit eddig mondottunk, ez a gonosz minden mesterségit tsak arra forditván hogy (a menyiben tölle lehet.) el vegye az Istentöl. anéki tartozando tiszteletet: és az emberektöl az üdveséget a mely nékik készitetet, azt jól tudgya. hogy ha az ifiakot arosz erkölcsre viheti. ugy el veheti az Istentöl. az elsö, és a leg nagyob hálá adást. a melyel az emberek tartoznak nékie. azt is jol tudgya, hogy mint meg boszonttya az Istent, az ifiuságnak rosz élete., a mint már ezt meg mutattuk, azt tudgya. hogy a rosz életet mitsoda roszak követik, ugy mint. a rosz erkölcsben valo el merülés. a vakság. meg keményedés, türhetetlenség. végtire ö azt jol üsméri hogy ifiuságnak meg romlása okoza. a világon valo gonozságokot. és az emberek kárhozattyát. ugyan ezért is minden mesterségit arra veti, hogy meg ronttsa az ifiuságnak ártatlanságát mint olyat. amin áll az üdveség, ö azt tudgya. hogy a ki a patakot meg akarja mérgesiteni. a forrásban veti a mérget, és a patak mérges lészen
Ez agonosz lélek. jol tudgya követni az ifiuságon., azt a hamiságot, a melyre tanitotta volt faraot hogy az Isten
(IV. Az Ifjak Kalauza: 77)