azt fel nem teszed magadban, hogy az üdveségeden fogsz munkálodni, hogy jó életet fogsz élni. meg tartván az Istentöl vett kegyelmet, vagy is hogy életedet [élete det] meg jóbitod. ha rendeletlenségben volt,
Oh’ kedves fiam. it vagyon annak ahelye hogy szemeidet fel kel nyitani. és magadot meg üsmérni, siratni az eltöltöt rendeletlenségidet. és vakságodot., a mely azokot okozta., mondván szent Agoston után. jaj. jaj, a setéttségeknek, a melyekben feküdtem., jaj avakságnak, a mely miat nem láthattam a menyei fényeséget. jaj az én elmult tudatlanságomnak, a melyben nem üsmértelek tégedet oh’ én Istenem,! hálákot adok néked meg világosito és szabaditó Istenem., hogy meg világositottál. engemet, és meg üsmértelek tégedet. mely késön üsmértelek meg tégedet,. oh’ régi igazság. mely késön üsmértelek meg tégedet oh. örökké valo igazság.
Itkel halgatni a menyei Atyának szavát, a ki magahoz hi téged, ha ma hallyátok az ö szavát. meg ne keményittsétek sziveteket. mondgya Dávid. szükséges hozája viszá térnéd órtza pirulásal., azért hogy viszá éltel jóságával. és hogy mint rosz gyermek. ugy viselted magadot egy olyan jó atyához, siratván egesz szivedböl háláadatlanságodot. és hüsegtelenségedet. mondván szent bernárd után Az Isten Atyámá akart nékem. lenni, én pedig nem akartam fia lenni, mitsoda ortzával. emelyem fel szemeimet egy ollyan jó Atyához. én, a ki oly rosz fiu voltam; szégyenlem hogy születésemhez méltatlan tselekedeteket tselekedtem; szégyenlem hogy el fajultam olyan nagy és szent Atyátol. sirjatok szemeim. és mint a forrásbol. ugy hulyanak könyveim, gyalázatal. fedeztessék bé az én ortzám.
(IV. Az Ifjak Kalauza: 82)