Én Atyaimnak Istene, és irgalmasságnak ura. ki mindeneket ate igeidel teremtettél. ad meg nekem a te szekidnél álló bölcseséget, és ne vess ki engem a te szolgaid közül.: én a te szolgád vagyok, és teremtet állatod, erötlen ember. és halando. alkalmatlan arra hogy magamtol meg érttsem parantsolatidot. küld el nékem az te szent egeidböl és ate nagy voltodnak székétöl a bölcseséget, hogy velem legyen. és velem munkálkodgyék, hogy tudgyam mi légyen kedves nálad. mert a mindeneket tud, és ért. és mértékletesen fog hordozni tselekedetimben., és meg öriz engem az hatalmaságában, és igy kedvesek lésznek néked. az én tselekedetim.
Az ilyen imádságal fiam mindent meg nyerhetz. de azt meg kel tudnod, hogy az imádság foganatos legyen., ahoz három dolog kivántatik. alázatoság. buzgoság, és álhatatoság, alázatoság. meg üsmervén magadban, hogy tsak az Istentöl nyerheted meg a bölcseségnek jó erkölcsét. buzgoság. hogy azt buzgó kivánságal kérjed. álhatatoság. hogy azt minden nap kérjed, mivel nintsen olyan nap., a melyben. nem volna szükséged az Isten kegyelmére
Negyedik Rész Hogy szeretni kel. és keresni. az oktattatást.
Az imádságal., az oktattatás is szükséges a jó erkölcs el nyerésire, az Isten. aki kut feje az bölcseségnek., nem adgya azt meg mindenkor maga által. hanem arra az embereket veszi eszközül. akarván, hogy azok vezesenek minket a jó erkölcsnek uttyán, a mi sziveinkben adván a szent igazságokot akoron. a midön az emberek minket azokra tanitanak beszédgyek által., ugyan ezért is rendelt az anyaszent egyházában pásztorokot. és doktorokot. az apostol szerént. hogy az Isteni igazságokra tanittsák az embereket, és mind azokra a mi szükségesek az üdveségre
(IV. Az Ifjak Kalauza: 89)