és enélkül tsak nem lehetetlen, hogy a többivel élhess haszonal. az üdveségnek, és avaloságos bölcseségnek uttya, elötted üsméretlen dolog., szükséged vagyon egy olyan kalauzra. a ki téged arra vezesen. ezt, mind a szent irás, mind a szent Atyak igy tanittyák

Ha egy vak más vakot vezet. mondgya az Isten Fia. mind a ketten averemben esnek menyivel inkáb ha egy olyan. vak. a ki maga magát vezetné egy olyan uton a melyet nem üsmeri. jaj annak a ki egyedül vagyon. mondgya a bölcs. mert ha el esik senki fel nem emeli, ugyan ezért is inti oly gyakorta az ifiakot a példa beszédiben., hogy ne támaszkodgyanak okoságokhoz, a ki magának hiszen az esztelen., a bölcs pedig meg halgattya a tanátsokot tobiás a többi közöt erre inti a fiát hogy mindenkor a bölcs ember tanátsát kerese. a bölcs ide fellyeb azt a tanátsot adta néked, hogy az okos és értelmes emberel tégy üsmerettséget és azt gyakorollyad, de még erröl meg más szép tanátsot ád: az olyan szent férfiuval légy szüntelen akit látod hogy az Isten félelmét meg tarttya, akinek lelke, lelked szerént legyen., az az. aki szeresen tégedet és te is ötet. és a ki mikor tantorgatz a setétben. szánakodgyék rajtad. a ki meg segittsen. és ne engedgye hogy el esél, vagy a ki fel emelyen ha el estél. látod mitsoda szükséges ajó erkölcsnek uttyában akalauz, azt is világosan meg láthattad. hogy micsodásnak kel annak lenni, hogy nagy jó erkölcsü legyen. hogy az üdveségedet szerese., hogy avétekben valo eséstöl meg oltalmazon., hogy okosága. és tudománya legyen

Szent Hieronimus a szent iráshoz. hasonlo tanátsot ád egy ifiunak a ki a jó erkölcsnek uttyában elö akara menni. Ennekem a tettzenék. hogy mindenkor Isten félö áitatos

(IV. Az Ifjak Kalauza: 91)


Előző oldal | Következő oldal