Pronaque cům spectent. animalia caetera terram os homini sublime dedit, Coelumque tueri, jussit et erectos., ad sidera tollere vultus,
kedves fiam. te pedig az menynek birtokára teremtettél. ót van lako hellyed. onnét vetted eredetedet. az égböl jött, ugyan oda viszá is kel térni lelkednek.
K. Vallyon ugyan gondolhatnáé valaki, hogy az égen valo teremtett állatok. ugy mint az csillagok. és az napnak látása. az Istennek olly szép munkája * . és mind az. az mi nagy, és csudálatos tészi boldoggá az embert az égben ?
F. bizonyára egyik sem tehet boldoggá ezek közül az Isten elöt; mert mind aláb valok léven nálad, szolgálatodra. s’ nem boldogságodra teremtettenek. egy szoval gondold meg, hogy minden világi teremtet állatok közül, akár mely nagy, és csudálatos legyen az. de nem tehet tegedet boldogá. mert nem is teremtett az Isten tégedet ezekért. hanem csak egyedül magáért. hogy önnön magát néked adván. véle élly az mennyekben. az leg szebb teremtett állattyát nem itélvén méltonak hozád. magát adta néked boldogságul. azért is adot néked, az maga képire teremtett lelket, és ugyan attol is vagyon, hogy ez soha az világi jónak birásával meg nem elégszik, s’ abban meg nem nyugszik, mellyet életünknek minden napjaiban tapasztalhatunk. * . minden nap.
Ugyan is tehát, ujonnan is mondom, nem az teremtet. állatokért alkattál kedves fiam, hanem ezeknek teremtöjéért. az ki az te utolso véged. s’ nem az hogy. az teremtett állatokal meg elégedgyél. hanem hogy az Istennel az örökké valo boldogságban meg edgyesülvén. ezen emberi elmétöl meg foghatatlan boldogságban uralkodgyál, ez az te rendelt veged, s’ örököd, mellyet az te mennyei attyád készitet néked. magadban szálván tehát., visgáld meg ezen két dolgot.
Elöször mit csináltál eddig azon vég el éréséért,. az melyre az Istentöl rendeltettél, ez volté szívednek kivánsága igyekeztélé magadot érdemesé tenni annak el érésére.
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 391)