Elöször. az iffiuságnak ideje, az életnek kezdeti lévén, bizonyos hogy az Isten mindennek sengéjit, és kezdetit kivánnya. ugyan azért is az óó tőrvény szerént, mindennémü földi gyümölcsnek. sengéjét, az állatok, ugy az emberek közöt is, az elsö szülöttek, vagy néki áldoztattak., vagy az templomban ö elötte fel mutattattak., ez által ki nyilatkoztatván, hogy ámbár mindeneknek egy iránt ura legyen is. mind azon által. kivált képen kedvelli az elsöket. ugy mint ollyakot. az mellyekel mindenek felet tartoztak ö néki. az háláadásnak jeléül kivánván ezeket. mellyekböl világoson következik hogy az iffiuságnak ideje, az életnek kezdete, és elsö része lévén., tartozol aval az Istennek olly okokból, az mellyek nem közonségesek az életednek egyéb részeivel, és azt kivánnya, hogy az iffiuság ö elötte bé mutatassék. és az ö hiv szolgálattyára forditassék.
Masodszor. az iffiuságnak ideje leg kedveseb az Isten elöt. mert természet szerént szolván, az életnek, az, leg tisztáb része, nem lévén még annyira meg romolva az rosz erkölcstöl, és még azon idöben, se az roszat annyira nem üsméri. se annak követésére annyi alkalmatosága és tehettsége nincsen, az embereknek, az világi életbe vett csalárd szokások, még annyira által nem hatották elméjét, se annyira meg nem bomlottak hajlandosági. és erkölcsi az gonoszok társasága által, mint az emberek szoktak korosab állapottyokban meg bomlani, ezek felet az kereszttségben vett malasztnak mint egy frisesége, kedvesebbé tészi az Isten elöt az iffiakot. leg aláb azokot, kik lábok alá nem tapodgyák azon malasztot. és bünökel egész életek által meg nem mocskollyák az ártatlanságnak fejér ruháját. az igaz fiam hogy sokszor nagy feslettség találtatik az iffiakban, de ez ellenkezö azon rendel, mellyet maga az termeszet szabot. adván az élet ezen elsö idejének részül, az szelid
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 398)