sem lesz késö.
F: Szerelmes fiam Isten őrizzen tégedet az illyen, az emberek között közönséges, de felettébb is vétkes gondolattól. mert minek útánna már meg mútattam vólna néked, menyibe kedvelli, és kivánnya az Isten az iffiaknak szolgálattyát, menyibe szereti őket, és hozzájok mútattya kiváltképpen való malasztit, szólgálattyára hiván öket, ebböl következik hogy őtet felettébb is meg bántanád, és néki nagy rővidséget tennél, ha magadat szolgálattyától el vonnád, és az ő szeretetinek, mellyet kegyelméböl az iffiúsághoz mútat, meg nem felelnél de mivel ezt nem lehet elégséges képpen el hitetni az iffiakkal, ime világosabban adom elödbe, figyelmezzél azért ezen három dologra.
Elsödször, ha az iffiúságodnak idejét az Isten szolgálattyára nem forditod, el akarod tehát ö tölle venni az kezed kőzőtt lévö bizonyos idöt, bizontalant akarván néki adni a melynek el érésébe nem vagy bizonyos, és jövendö lévén azon idő níncs hatalmadba adományod. ez lenne tehát első grádicsa háláadatlanságodnak; mert úgyan is azt igérnéd hogy idős korodba szolgálni fogod Istenedet. ki mondotta néked. hogy sokáig fogsz élni, és az hólnapi nap el erésében bizontalan lévén. hogy lehecz bizonyos abban, hogy még 10. esztendeig fogsz élni. többeket láthatni, húsz húszon öt esztendőskorokig meg halni, mint sem azon fellyül, és mivel bizontalan vagy életed hoszszúságában. nem de nem nagy rövidséget teszel é hát az Istennek oly időt igérvén néki, a mely nincs hatalmadban, a midön az jelen valót meg tagadod ö tölle. kedves fiam beszéded szerént cseleküvök, vallyon nem akarjáké meg csalni az Istent, és nem mútattyáké meg, hogy semmi jó szándékok nincs az ő szolgálattyára, a midőn igyekezeteknek véghez vitelét oly időre halaszttyák, a mellyet talám soha el sem érnek.
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 404)