meg elégedvén, és rosz hajlandoságidat meg elégitvén., iffiúkorodnak feslett erkölcsét kővetted vólna, el annyira, hogy az Isten szolgálattyára szánt időd nem egyéb azon idönek maradékjánál az mellyet az úndokságokba, és az őrdőg szolgálattyába tőltőttél. Oh szerelmes fiam, veszedé észre az illyen véteknek úndokságát és a tégedet Teremtő Istent nézö cselekedetednek méltatlanságát * . Az te Lelked Isten Temploma, és te nem akarod azt néki szentelni, hanem mínek útánna az őrdőg által meg ferteztetted, és számos vétkekkel meg mocskoltad vólna.
Egész életedet az Isten szolgálattyában kellene tőltened, még is annak az első, és legh jobb részét az őrdőgnek akarod adni, csak azt szánván az Istennek, az melyben már az vétekre is alkalmatlanná lettél. Leheté ily méltatlan dolgot kővetned ? Ugyan is mit mondanál oly ember felől aki egy Fejedelem asztalára csak az ebektől, és sertésektől maradott húlladékat akarna fel tenni. ? irtóztatonak mondanád ezt, de meg sem írtózol ezt Istened iránt sokkal vétkesebben kővetned azon időt szánván az ö szolgálattyára a melybe már meg nem elegitheted úndok kivánságidat az mellyeket barmok módgyára kővettél iffiúságodban, Nem de nem bestelenitedé evel Istenedet, ? és ha annyira panaszolkodik az óó Testamentomba azok ellen akik meg ferteztetett kenyeret tettek Óltárára, * menyire nem fogh panaszolkodni ellened, aki mindennémü úndokságokkal, meg ferteztetett idődnek maradékját szántad az ö szolgálattyára ? hogy ha meg átkozza azokat akik az áldozatoknak legh jobb részét magoknak meg tartván, az roszszabb részét néki adgyák,
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 406)