mondván: átkozott az csalárd az ki, ki vállaszsza az roszszat, és az alább valóját hogy azt áldozza az Istennek * . minemü átkát nem várhatod hát magadra, mivel nem csak az roszát áldozod nékie. de még csak azt akarod adni, az mi meg maradot az te feslet iffiuságodtól. adná Isten ne látnok oly nagy foganattyát ennek az átoknak. annyi sok számu iffiakon. holot minden nap ezeket az veszedelmes példákot láttyuk, az hirtelen halál, az Istent el hagyás, az vétekben valo meg rögzés, és más egyéb sok veszedelmek, mellyeket oh nagy Isten. az te méltán valo haragod cselekszik. meg büntetvén mindennap azokot, az kik tégedet el hadnak iffiukorokban. azért hogy követhessék az magok rosz hajlandoságokot, annyira meg is vetnek, hogy csak akor akarnak szolgálni, midön már magokot rabjává tették az véteknek, az rosz erkölcsöknek, és az ördögnek.
Hatodik Rész. Hogy az Isten utállya az rosz erkölcsü iffiakot. ez iránt egy nehány példák.
K. Az Isten utállyaé az rosz erkölcsü iffiakot ?
F. Az Isten hogy ne utálná azokot az kik meg vetik szolgálattyának tiszteletit., kik szeretetire, kegyelmire nem hajtanak, söt még azt meg vetik. az Isten utállya az bünösöket. aversor impium azok ellen pedig jobban meg mutattya, az kiket inkáb szeretet. és az kik kegyelmivel viszá éltek. mivel az meg bántodot szeretet, haragra fordul, és az meg vetet jóság, gyakorta gyülölségre. szép három példát hozok néked elö az szent irásbol. mellyekböl ki tettzik. mint gyülöli Isten az rosz erkölcsü iffiakot.
Elsö, az judás két fiárol. az ki fia vala jakobnak, judásnak vala négy fia. az két elsö igen gonosz természetüek valának. az elsönek neve her, fuit quoque her primogenitus
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 407)