juda, nequam in conspectu Domini. et ab eo occisus est. az másikának vala neve onán. ezt is meg ölé az Isten. az mocskos véteknek cselekedetiért, idcirco percussit eum Dominus. eo quod rem detestabilem faceret.
Második, az fö pap héli két fiáról. elsö ophni. második phiné. ezt az két iffiat, az apjok. az templom szolgálattyára rendelte vala. de roszul viselek magokot, az népen nagy igazságtalanságot követének, többet vévén rajta, mint sem kivántaték. annyira is magokra gerjeszték az Isten haragját, hogy samuelt az attyokhoz küldvén, azt izené néki, hogy mivel el mulatta fiait meg inteni, azért boszuját állya. az mely is példájul légyen maradékjának, az fö papságot nemzéttségiböl ki vészi. maradéka öregségre nem jut. maradékának nagyob része még iffiu korban meg hal, az két fia ophni, és phiné, egy napon meg öletnek. mind ezek bé tellyesedének. az apjok is azon az napon meg hala. oh micsoda nyomoruságot nem okoz egy familiának az iffiuságban valo rosz élet.
Az harmadik példa az dávid király fiárol ámnonról. ezen iffiu fejdelem, meg nem zabolázván szivinek fertelmes szeretetit. el is felejteté véle, mivel tartoznék az természetnek. tisztátalan szeretetre vivé ötet az testvér attyafiához. de mint hogy kérelemel meg nem nyerheté kivánságát. azért erö szakal bánék véle. két irtoztato vétket cselekedvén. egy szers mind. de csak hamar meg mutatá az Istennek igazsága, mely utálatos volna elötte az iffiu fejdelemnek élete. mivel két esztendövel azután testvér attyafiátol absolontól meg öleték. oh Isten mely rettenetesek az te itéletid.
kedves fiam, ez az három példa világosan meg mutattya. mint gyülöli Isten az rosz erkölcsüeket. de arra vigyáz, hogy az elsö. és az harmadik példában. az Isten az tisztátalan vétekért bünteti meg az iffiakot. az másodikában pedig. az szolgálattyának, el mulatásáért.
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 408)