bé arulá, mondván hogy ö rajta erö szakot akart volna tenni, erre valo nézve az ura, az tömlöczben téteté ötet. az hol is, csak nem harmincz esztendös koráig marada. veszedé észre fiam, micsoda nagy kisértet vala ez, de még is az, meg nem gyengittette jó erkölcsit, ollyan vétekel vádolák, az melytöl irtozik vala, még is azért ugy kelleték szenvedni, mint ha azt, el követte volna, joseph pedig álhatatosan marada jó erkölcsiben, és mint hogy még iffiukorában meg tanulta vala az békeséges türést, azért rabságát álhatatoságal szenvedé. és magát vigasztalá, ártatlanságával. bizván abban hogy az Isten az ö bizonysága, és gondviselője, az ki is mindenkor véle lévén, abban az állapottyában sem hadgyá el, valamint az sz. irás is bizonyittya. hogy le mene véle az tömlöczben, hogy segittse kegyelmivel, és meg szabadittsa ötet *

Ez két kisértetek. után, még harmadik is következék az mely leg nagyob vala, mivel meg fejtvén az Istentöl vett értelmével az pharao álmát. arra valo nézve az király ki vévé az tömlöczböl, és maga után elsönek tévé ötet az országban. az egész országát hatalma alá adá. meg parancsolván, hogy mindenek ugy fügjenek josephtöl, valamint önnen magátol, de ebben az nagy méltoságban is. mely rend szerént meg szokta vakitani az embereket. és el távoztatni töllök az jó erkolcsöt, joseph meg marada álhatatosan az jó erkölcsiben, mert az Istenröl valo el felejtkezés, kevelység, fösvénység, és boszu allás, meg nem gyözheték az ö elméjit. abbol ki tettczik, mivel az ö báttyai mikoron egyiptumban menének. boszut álhatot volna rajtok, de azt nem cselekedé, söt még, nagy szeretettel fogadá öket, az ö hivatallyát pedig, olly nagy igazságosan vivé végben, hogy soha senki nem panaszolkodhaték maga viselése ellen. söt még az egyiptumbéliek szabaditojoknak üsmérék lenni, annak okáért hogy hét esztendeig tarto éhségtöl nagy bölcs elméjivel meg menté. ugyan azért

(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 414)


Előző oldal | Következő oldal