Annak az oka nyilván ki tettzik, mert valamely lelket birni kezd egyszer az rosz erkölcs, az hajlandoságokot is meg szaporittya, és erösitti. az hajlandoságok azonnal meg homályosittyák az itéletet, ugy annyira, hogy az roszat. jónak tartattyák véle. az meg romlot itélet pedig könnyen el fordittya az akaratot. az mely azon kivül siet az vétekre. ettöl jö az egész rosz. mellyet sz. agoston olly igen sirat. mondván. az meg romlot akarat gyönyörködik az roszban. az gyönyörüség szokásá válik. és hogy ha ellene nem álnak az szokásnak. szükség lesz belölle * más auctor is mondgya, hogy ez az szükség, az halálnak annya *
Az második akadály. az Isten kegyelminek eltávozásátol vagyon. mert valamint hogy az Isten meg szaporittya kegyelmit azokban, kik azt alázatosan vészik. és üdveségekre fordittyák, ellenben el távoztattya azoktól, az kik aval viszá élnek. és meg vetik. rend szerént ekképpen bánik minden emberekel. de leg inkáb, ez ki tetczik az iffiakon. az mint az propheta által is fenyegeti öket. hogy az iffiak el epednek az szomjuság miat. kik esküsznek az samarianak bünére. * az az. kik az samariabéliek bálvannyát imádgyák. ez az szomjuság pedig. nem az testre értetik. hanem az lélekre. az kitöl el veszi kegyelmit. mivel fellyeb azt mondgya, hogy éhséget bocsátok az földre, nem kenyérnek éhségét. sem viznek szomjuságát. hanem az urnak beszédének halgatásának éhségit. és szomjuságát *
Az harmadik akadály. az ördögnek uralkodásátol jö. az kinek is uralkodása ahoz képest nevekedik, és erösödik. valami képpen nevekedik az lélekben az rosz szokás. az Isten el vévén tölle kegyelmit büntetésül. ezt az birodalmat pedig az vétek okoza, az mely el vévén az lelket az Isten kegyelme. és gondviselése alol, és az ördög rabságában
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 419)