vétkitöl, miképpen távoztathassák el. az veszedelmet, melyben eset vala. és hogy kerülhessék el, azt az hajo törést, az melyben vezette volna ötet, iffiuságának rosz élete, hogy ha csak az Isten irgalmasságábol. és mint egy csuda tétellel, meg nem oltalmazta volna ötet. az mellyet nem cselekedet másokal.
Szent Agoston azt meg vallya. hogy gyermek korában minden féle rosz hajlandoság meg vala benne. az oktatást nem kedvellette, engedetlen, hazug volt, rest, és az játékot szerette, az jora valo dolgokot utálta, és valami csak ellenkezö volt az tisztaságal. és az jó szokásal. azt nagy gyorsaságal meg tanulta. ekképpen tölté el az ö idejit, tizen hat esztendös koráig *
Ezeket az hajlandoságokot, még nagyob dolgok is követék, mert tizen hat esztendöt el érvén, mint hogy nem vala meg zabolázva elméje, az elsö sebeségiben, azért ötet az, minden rosz erkölcsre vivé, azután a tisztátalan kivánságok, annyira erött vévének az szivin. hogy azt ki nem lehet mondani, * egy szoval, sem az Isten félelme, sem az annyának intése, sem az rosz cselekedetnek szégyene, se semmi más egyéb gondolat, el nem fordithatá ötet azoktól. söt még annyira jutot vala. az vétket nem hogy szégyenlette volna, de még gyalázatnak tartotta. hogy miért nem fesletteb erkölcsü, halván másoktol mint dicsekedtek, rosz cselekedetekel. arra valo nézve tartá öis rosznak lenni ártatlanságát. * .
Ezt az rosz életet akor kezdé el, midön az oskolábol viszá mene az apja házához. az hol is esztendeig marada. azután az Carthágoban küldék ötet, hogy ót el végezné
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 421)