véle együt huszon két esztendös koráig, akkoron az Isten ostorát bocsátá reája. az assiriabéliek meg fogák ötet. jerusalemben, vasban verék, és babiloniába vivék, az hol rettentö nyomoruságot szenvede.
Ebben az nyomoruságban lévén. fel nyittá szemeit, és nyomoruságában, segittségül kezdé hivni azt. az kiröl jó szerencséjiben, el feletkezet vala. meg üsmervén vétkeit, az Istentöl bocsánatot kére. meg is nyeré tölle szabadulását, könyv hullatásiért, és imádságiért, azután penitencziát tartván. szentül éle. egész hatvan két esztendeig. az melyben meg is hala.
Szent hiéronimus bövebben beszél ezen király felöl, mert némely rabbinusok azt irják, hogy manasses csak éppen kinoson valo halálának. az utolso oráján tért volna meg, mivel.egy sok lyuku réz edényben, az tüzre tették ötet, de ö abban az rettentö kinban is, az igaz Istenhez nem folyamodék. hanem az bálvánnyihoz, de a midön látná hogy csak héjában volna, akoron kezdék meg emlékezni az sz irás mondásárol., melyben segittségit igéri az Isten. azoknak. az kik hozá fordulnak nyomoruságokban. és az kik ö hozája meg térnek tiszta töredelmes szivel. * az igaz Istenhez forditván tehát szivit, töredelmesen kéré meg szabadulását, és büneinek bocsánattyát. az Isten meg irgalmaza néki, és meg szabadittá, nem csak attol az irtoztató haláltól, de még az rabságtól is, és jerusalemben viszá vivé, az hol szentül végezé el életét. kedves fiam ez meg tére iffiuságának rosz életiböl, de mely drágán esék meg térése.
Tizen harmadik Rész Hogy micsoda rosz származik az iffiuságnak rosz élettyiböl.
K. Következhetiké valami rosz abbol, ha valaki roszul élt iffiuságában. ?
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 428)