jöttek volna ez világra, mely sokan vannak ollyanok., kik minden szép eszekel. és érdemekel. haszontalanoká tészik magokot, mert csak az nyugodalomra adgyák magokot. hasonlok az ollyan fához. ki tavaszal igen virágos levén. de egy rut idö hogy azt leveri, gyümölcstelen marad esztendeig.
Ez az rosz melyröl most beszéllünk, nem csak azokban láttzik meg, kik iffiuságok vétkei miat idején halnak meg, nem csak azokban is, kik az vétekben meg általkodnak. az melyröl már beszéllettünk, hanem gyakorta még azokban is, kik már meg tértek iffiuságoknak vétkeiböl. holot el vesztették henyélésekel életeknek leg dragáb idejét, azert is minden jora alkalmatlanoká, és haszontalanoká tették magokot. vagy ha szintén el nem vesztették is még azt az idöt, de iffiuságok rosz erkölcse miat. érdemetlenneké tették magokot arra az állapotra. az melyre az Isten hitta vala öket.
kedves fiam erre jól figyelmez, fel jegyezvén, meg is tartcsad ezt az igazságot. hogy az Isten gondviselésiböl, az iffiakot külömb külömb féle állapotokra rendeli, az mellyekben akarja, hogy ötet szolgállyák, és üdveségeket keresék, ez az rendelés pedig két féle dolgot foglal magában. elöször, hogy alkalmatosoká tészik arra magokot. másodszor. hogy magokot arra méltatlanoká nem tészik, az elsö, az munkától füg, az második. az iffiuságnak jó életitöl. következik hát ebböl, hogy ha az iffiak nem munkálkodnak ugy az mint kéne, hogy alkalmatosak lehessenek azokra. mellyekre az Isten rendelte öket, vagy ámbár azért munkálkodgyanak is, de ha rosz életet élnek, el nem fogják érni azokot az hivatalokat. az mellyeket az Isten készitet volt nékik. vagy ha szinte el érik is, de csak az magok hittségek. vakmeröségiböl, adgyák magokot ollyan állapotra.
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 433)