Mostanában kel halgatnod, az te mennyei attyádnak szavát. az ki magához hi, ma ha az ö szavát hallandgyátok. meg ne keményittsétek sziveteket. öhozzája kel fiam fordulnod nagy orcza pirulásal. mert viszá éltél jóságával. és magadot ollyan jó attyádhoz, ugy viselted, mint rosz gyermek. sirassad tellyes szivedböl háláadatlanságidot, és hüségtelenségidet, mondgyad sz. bernárdal. Az Isten az ö jóságábol, attyámá akart lenni nékem. de én nem akartam fiává lenni, micsoda orczával emelem fel szemeimet ollyan jó attyámhoz, mivel ollyan rosz fia voltam néki. szégyenlem hogy születésemhez ollyan méltatlan dolgot cselekedtem. szégyenlem, hogy el ágoztam az én rosz életem miat ollyan nagy és szent attyámtol., sirjatok szemeim, és változatok forrásoká.szégyenitessem meg, mert igazán meg érdemlettem. *
Oh ! kedves fiam, mely boldog könyhullatások azok, az kik az Istentöl, és az Istenért vannak.azok szent békeséges türést munkalkodván benned, tégedet az üdveségnek uttyában tésznek. és szerencsesen fognak vezetni, az jo erkölcsnek uttyaira, az mellyeket elödben adtam az Isten kegyelminek segittségivel kérlek olvassad figyelmeteségel.
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 442)