Tizenkettödik rész Az estvéli imádságról.
K Az estvéli imádságot, sem kel tehát el mulatni ?
F. fiam, hogy ha szükséges az napot jol kezdeni, hasonlo képpen szükséges aztot jol végezni, az ó testámentumban, minden reggel és estve áldozatnak kelleték lenni, ebböl láthatod hogy az Istent imádnunk kel az napnak kezdetin, és hálákot kel néki adnunk annak végin.
Az te hivatalodnak leg föveb része ez iránt, lelked üsméretinek meg visgálásábol áll. ez pediglen ollyan dolog, az mellyet el nem kel mulatni. hogy ha elö akarsz az jó erkölcsben menni, elöször, ez igen hatalmas orvosága, rosz szokásid meg gyogyitására, hogy el kerüllyed az vétekben valo esést. vagy hogy abbol ki kelhess, ha abban estél, 2. hogy meg tartcsad az halálos vétek ellen valo gyülölséget. és az akaratot. hogy azt többé azt nem követed. ez nélkül az gyakorlatoság nélkül, nagy fogyatkozásban eshetel. hogy ha el mulatod, halálos vétekre vezet. 3. mint egy el aluszol az vétekben. ha szándékod nincsen abbol fel kelni, 4. ez által az exercicium által gyonásidot könnyebé tészed, az halálról elöre gondolkodván, még elöre készited magadot az jó halálra, és még elöre meg itéled magadot. valamint az bölcs mondgya. az itélet elöt visgáld meg magadot. és irgalmaságot találsz, mikor az Isten elöt lészesz. * .
Vigyáz hát erre kedves fiam. és vid végben ezt az sz. dolgot. minden estve. ekeppen cselekedvén.
Estve mikor le akarsz fekünni térdepely le.
Elöször, Imádgyad tellyes szivedböl az Istent., alázatoságal valo hálákot adgy néki. mind azokért az jókért, mellyeket vettél jóságátol., és föképpen azért hogy azon nap meg tartot. és meg oltalmazot az szerencsétlenségektöl.
2. kérjed kegyelmit. hogy meg üsmerhesed vétkeidet
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 465)