lészesz. nem esel veszedelemben. tarsd meg sz. anselmusnak ezeket az szép szavait, valamint hogy elkel annak veszteni magát. ki ezt az szüzet nem szereti, és annak aki tölle el hagyatatot, viszontag lehetetlen annak el veszni ki hozája folyamodik. és az kit irgalmas szemeivel tekint. * .
Ennek meg bizonyitására szép példát hozok elödben. szent brigyitta aszszonynak. egy fia lévén, valamely hartzon el vesze, midön meg hallá fia halálát, nagy nyughatatlanságban vala üdvesége felöl, mivel hogy gyakran valo jelenési voltak. néki Istentöl, az melyröl egy könyvet is irt, kétszer egy más után meg jelenteték néki, az fia üdvezülése, elöször az Boldogságos szüz meg jelenté néki, hogy meg segitette volna fiat halála oráján. kisértetiben véle volt. és szent halálra valo kegyelmet nyert néki. másodszor, meg jelenté néki az okát. hogy miért segitette volna fiát, mondván. hogy meg akarta jutalmaztatni nagy, és igazán valo áitatoságát az ö fianak. melyel volt hozája életiben, mert ötet buzgo szeretettel szerette. és mindenekben kivánt néki tetczeni,
Látodé fiam micsoda hasznos volt ennek az iffiunak, és más többeknekis, az Boldogságos szüzhöz valo áitatosága, néked is az hasznodra lészen, hogy ha szereted, és tiszteled azt az szent szüzet, ugy az mint meg mondottam
Az Boldogságos szüzröl beszélvén néked, el nem felejthetem az ö férjit. sz. josephet. mivel oly boldog vala. hogy az Isten ötet választá gondviselöjévé fiának. mind gyermek mind iffiukorában. minden szükségiben szolgálá ötet. meg szabadittá ellenséginek üldözésitöl. gyermekségiben ö nevelte, az gyermek engedelmes vala parancsolattyának, ö is vala bizonysága, és csudáloja az gyermeknek . . ki naponként nagy bölcseséget mutat vala még igen iffiu korában.
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 479)