Szent ignátz az apostolok idejében élvén. erröl beszél leveleiben, még más régi auctorok is, de fö képpen sz justinus martir, az ki az második seculumban élt. 150. és ö utánna harmincz esztendövel tertullianus.
Szent justinus az második apollogiájában szépen le irja. mit csináltak az régi keresztények gyülekezetekben. az mely is nem egyéb az szent misénél. halgassad mit mond. vasárnap egyben gyülekeznek. mind azok kik az városban laktak. és az kik az mezön., és ót az apostolok. vagy az prophéták irásit olvasák, valamint az idö hoza magával. az olvasás után, az ki praesideál az népet arra inti hogy kövessék azokot az szép dolgokot mellyeket hallottak olvasni, az meg lévén, mindenik fel kél és imádkoznak. azután az offertoriumkor. kenyeret, bort, és vizet tesznek az oltára. az pap az dicseretre. és háláadásra valo imádságokot el mondván., az egész nép fel szoval mondgya az ament. az után az ur vacsoráját osztogattyák. mind azoknak. kik jelen voltak, az végin alamisnát szednek. és azt az pap keziben adgyák az szegények számára *
Tertullianus az apologiájában azt mondgya. hogy az keresztények egyben gyülekeztek. hogy hathatosab légyen imádságok. és mint egy eröszakot tegyenek imádságokal. az mely igen kedves Isten elöt. az gyülekezetben az szent irásból olvastak. az hit taplálására, és az hivek erösitésére. ót szép intéseket tettek. és mikor valamelyik ollyan vétket
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 488)