2. Mikoron az gyermekekhez nagy kedvezésel vannak, nékik nagy szabadságot adnak., és meg nem büntetik az mikor vétenek.
3. Mikor rosz példát adnak nékik.
4. Midön ollyan oktatást adnak nekik. mely az jó erkölcsel ellenkezik.
Az elsöröl már beszélettünk, hanem az mi az másodikát illeti, azt láttyuk mely közönséges az attyák közöt,. leg nagyob része az attyáknak. és az anyáknak, vak szeretettel szeretik az gyermekeket. csak az mostani jovokot tekintik, félnek attol hogy valamiben öket meg ne szomorittsák. hogy ha az jó erkölcsnek határában kivánnák tartani, azért jobban szeretik oket rosz indulatyokban hadni, az mely idövel nevekedvén. öket holtig valo rosz erkölcsüeké tészi. és örökké valo nyomorultaká.
Boldogtalanok az ollyan atyák., kik illyen együgyü kedvezésel az gyermekeket abban az rettentö nagy veszedelemben. vetik. hasonlok. azokhoz az ostoba állatokhoz, kik szeretekben ugy magokhoz szorittyák fiokot, hogy meg ölik. meg vakult atyák. ? nem láttyátoké, hogy nem lehettek nagyob kegyetlenségel gyermeketekhez. annál az kedvezésnél az melyel vagytok hozájok, nem is volna ollyan kegyetlenség ha halálokot okoznátok. mert aval az kegyetlenségel csak az testeket vesztenétek el., de az kedvezéstekel. el vesztitek, lelkeket. és üdveségeket. el jö még az idö, hogy azok az gyermekek, kiknek most ugy kedveztek. átkozni fognak benneteket, boszu állásra kérik az Istent., és itélö széke elöt vádolnak, mint hogy ti voltatok okai nyomoruságoknak., mint az, ollyan az kit halálra itéltek vala. azt kiáltotta, nem az biro, hanem az anyám küldöt engem az halálra. még magadra, és az gyermekidre várhatod az Isten átkát, az te vétkes kegyeségidért, magadra azért
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 497)