hányatatik, hasonlo képpen az ö elméjek is fel háborodván, sokáig egy állapotban nem marad, alig tészik fel magokban hogy az jó erkölcsben meg kivánnak maradni, hogy azt leg elsö alkalmatoságal el felejtik. és füstben mégyen minden jó fel tett szándékok.
Hogy ha az álhatatlanságnak. idején eleit nem veszik., igen nagy akadállyára lészen az iffiak üdveséginek, és alkalmatlanoká tészi öket, az jo erkölcsben valo elömenetelre. az fa meg nem gyükerezhetik az ingadozo fövenyben, sem az jó erkölcs az olyan elmében, az ki mindenkor változik.
Erre valo nézve adgya néked az bölcs ezt az intést. ne ingadoz minden szélre. és ne induly el minden uton. legy álhatos az urnak uttyában. *
Az joban valo alhatatlanság. három nagy dologtól vagyon.
1. Mert az iffiak természet szerént gyengék lévén, az öket álhatatlanoká tészi minden cselekedetekben, változoká minden hajlandoságokban. gondolatokban. és minden fel tet szándékjokban., attol vagyon hogy az jó erkölcsnek követésiben álhatatlanok.
2. Attol is vagyon., hogy el nem hitették magokkal. ugy az mint kéne, üdveségeknek nagy voltát. és azt. is. hogy micsoda köteleségekben jár. iffiukorokban adni magokot az jó erkölcsre.
3 Az jol neveltetésnek fogyatkozásátol is vagyon. mivel nem léven elégségesek arra hogy magokot igazgathassák. senkitöl tanacsot nem kérnek. hogy ahoz szabnák az magok eleteket. vagy ha kérnekis. csak gyengén gondolkoznak az felöl. és azt nem követvén, hamar el felejtik. és igy csak gyakorollyak az álhatatlan elméjeknek indulatit.
Ezt a harom dolgot ekképpen kel meg orvoslani.
Elöször igyekezél fiam az mennyiben lehet meg jobbitani magadban ezt az természet szerént valo gyengeséget. mely változová tészen téged cselekedetidben., legy álhatatos
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 504)