az mely nevekedvén az idövel. ugy anyira eröt vészen, hogy nehéz azt el oltani.
Ez egy részint az természet meg romlásatol vagyon; az mely hajlando az roszra. az mint az szent irás mondgya. * más részint az iffiuságnak természetitöl vagyon. holot az testnek gyengesége, és az vérnek melegsége, hajlandobbá, és érzékenebé tészi öket arra az vétekre, azért is mondotta egy pogány philosophus. hogy az mértékletlenség. az iffiak vétke, egy részint az ördög hamiságátol is vagyon, ki az embert ollyan felöl ostromollya. az hol leg gyengéb. az testnek gyarloságát veszi elö hogy az elmét az maga birtoka alá vethesse. azert is mondgya sz. hieronimus, hogy az gonosz lélek tudvan az iffiuságnak fel buzdulását. mesterkedik azon hogy fel gerjesze szivekben az tisztátalan szeretetet. gerjesztvén fel bennek sebeseb és kegyetleneb egö kementzét, mint sem az mellyet készitetet volt az babiloniai király az három ártatlan iffiunak, mivel az csak az testnek árthatot. de az másik oly tüzet készit az lélek számára mely soha el nem fog aluni * .
Oh kedves gyermekem hajol meg tekintyük micsoda meg romlot szokások vannak az iffiak közöt, elégé nem szánhattyuk öket, de az mi leg nehezeb, az, hogy csak az tisztátalan vetek annak az oka. mivel az bizonyos hogy sokak vannak ollyanok., kik nincsenek más vétkek alá vettetve, ha szinte vannak is bennek más féle fogyatkozások., de mind attol az vétkektöl származnak, az melyektöl ha meg szabadulhatnának, tiszta és ártatlan életet élnének, ellenben pedig, azok, az kiket meg gyözöt ez az tisztátalan indulat, tele hamiságal valo életet élnek. és minden nap uj vétket, és rosz szokásokot szednek magokban, ollyan nyomorult állapotban vetik magokot. hogy gyakorta az penitentzia tartásra alkalmatlanok. nyomorult vétek mért veszted
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 517)