ollyanokot kik eleinte az jó erkölcsre vonszanak. az vétket utállyák, az jora hajlandók. és az Isteni félelem ugy tetzik mint ha vélek születet volna, azért ebben az állapotban meg is maradnak mind addig, valamég az tisztátalan vétekben nem esnek. de mihent az meg gyözi sziveket. azonnal ki üzi ezeket onnét, elsöben az gondolat megyen bé, az gondolat azután rut kivánságá válik. az kivánság az szemérmetlen cselekedetre viszi, ötet, ezek az vétkek meg szaporodván, el rontyák minden jo hajlandoságokot. mindenek más képen tetczenek nékik mint sem az elöt, az vétek nem láttzik már nékik ollyan nagynak. ahoz hozá is szoknak. és ollyan az ki az elöt irtozot egy halálos vétket cselekedni, azután semminek tartya százat cselekedni, ha egyszer meg gyözi ez az rut indulat. oh Istenem micsoda változás, és micsoda fel fordulása az lelki üsméretnek.
Az második ereje ennek az véteknek. az hogy. meg utállya az jó erkölcsöt, a szent és üdveséges dolgokot, azt ki nem lehet gondolni micsoda gyülölségel vannak azok, kik ez alat az vétek alat vannak, mindenhez. az mi az üdveséget illeti, az imádság unadalmas, az szentségeket meg vetik, az Isten szava nékik nem használ, az Istenes könyveknek olvasását nem is szenvedhetik, az nem csuda fiam hogy az kin hideg lelés vagyon. az ételt nem kivánnya, söt még minden keserünek tetczik néki. hasonlo képpen az ki egyszer az tisztátalanságnak forró hideg lelésiben esik, izetlennek talállya az szent dolgokot. és az mi udveségre vezetné. mert el hatván szivét az testi tisztátalan szeretet. nem engedi néki hogy meg izelittse az jó erkölcsnek édeségit. valamint szent pál mondgya.
Harmadik ereje ennek az véteknek, az elmének meg vakulása, az melyet meg gátol ez az vétek, hogy meg külömböztethesse az jót az rosztól, és igaz itéletet tehesen. mert lehetetlen hogy meg ne légyen romolva az ollyan elmének itélete,
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 519)