Az második orvoság az gyakorta valo gyonás, ez egyszers mind. igen szükséges. és igen hatalmas az tisztátalan vétek ellen. azkik evel nem élnek, meg sem gyogyulnak az kik pedig véle élnek, igen hasznos modot találnak, az meg szabadulásban. ettöl az vétektöl,
Az harmadik az olvasás. és az szent dolgokról valo elmélkedés, hogy az elmédet meg töltsed jó gondolatokal. és azt meg erösittsed az kisértetekben. ezekröl kel pedig gondolkodni. az véteknek nagyságárol. az Istennek igazságárol, nagy voltárol, joságárol, és más egyéb hasonlokrol, az halálrol, az itéletröl, és az örökké valo kinrol.
Az negyedik az dolog. ez igen hasznos, el távoztatására az elméböl az rosz gondolatokot. és ne engedgye hogy az test meg gyöze az okoságot. meg fogod még ezt probálni micsoda hasznos légyen az,. szent hieronimus ez iránt magárol szép példát ád. mondván, iffiu korában az pusztában mene hogy ót jobban foglalhasa magát az Isteni szolgálatban. de ót is nem szenvedheté az iffiuságnak sebes indulattyát. az mely szüntelen valo kisérteteket okoza néki, és noha azt. az sok böjtölésel kiváná meg oltani, de az tisztátalan gondolatok mindenkor ostromolák elméjit. azt pediglen tellyeségel el akarván üzni magátol, arra valo nézve, egy sido mesternek keze alá adá magát, hogy az sido nyelvet meg tanulná, akarván ezt az nehéz munkát. egyben foglalni az deák nyelvnek meg tanulásával. ez az munka néki ollyan bajt és nehézségeket ada, hogy sokszor abban akará, hadni, kéttségben esvén hogy annak végire nem mehetne. de mind azon által ismét hozá foga. kedve lévén az tanulásra. végtire nagy bajjal valo munkáját meg jutalmaztatá annak gyümölcse, meg is találá, az mit kerese, holot meg menekedék az kisértetektöl, élvén azután nagy csendeségben. valamint maga mondgya. hálákot adok néked Istenem. hogy keserves tanulásomnak most gyümölcsit szedem * látodé fiam micsoda hasznos orvoság az munka. az tisztátalan vetek ellen.
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 531)